Nagy bánatom volt az első két hónapban, hogy keveset mosolygott Panka. Általában komoly arcot vágott, vagy grimaszolt. Hiányzott nekem a visszajelzés tőle, egy "igen anya, jól érzem magam" mosoly. Láttam, hogy a vele egykorú babák már teli szájjal vigyorognak. Kicsit aggódtam emiatt. :)

Már elmúlt 2 hónapos, amikor a mosolygás tudatossá vált nála és egyre gyakrabban csinálta. Innentől kezdve csak olvadoztunk, amikor eleresztett egy-két szépséges vigyort. :D

Ma már (3. hónap) amikor meglát, amikor szólok hozzá általában elmosolyodik. Imádja ha mesélek neki, mondókázok vagy énekelek a repedtfazék hangommal. A Kis Tündérmanócskánk...meg lehet őt zabálni. :D

Az apjára is vigyorog sokat, de nem rögtön. Őt még először komoly képpel végigméri, amikor meglátja. Irtó cukin adja ezt elő. :D

A mosolygós videót pár hete készítettem róla.