Igen, tudtuk ezt előre. Figyelmeztettek is bennünket és sejtettük is, hogy nem lesz egyszerű, ha külföldön születik a gyermekünk. Rengeteg utánajárás, idegbaj és hosszú-hosszú idő, mire minden rendeződik.

Alapvetően egy nyugodt ember vagyok, tudom azt, hogy mindennek megvan a maga rendje és ideje. DE elképesztő, hogy milyen nehéz magyar szülők gyermekének elintézni a magyar papírjait, ha nem itthon születik szegény. Arról fogok írni ebben a pár részes sorozatban, hogyan zajlott/zajlik ez nálunk.

Panka lányunk Kanadában született. Automatikusan kanadai állampolgár lett. A magyar állampolgárságot pedig nem kapta meg rögtön annak ellenére sem, hogy törvény szerint (magyar szülők gyermeke magyar) magyar. Kanada és Magyarország között nincs ilyen megegyezés, hogy ez lehetséges legyen automatikusan, ezért kérvényezni kell a honosítást és a magyar anyakönyveztetést külön. Bevallom őszintén itt hibáztunk is, mert elég későn indítottuk el a honosítást odakint. Érdemes lett volna már születés után nem sokkal elindítani ezt a procedúrát. Mi ezzel szemben csak múlt év novemberében adtuk be a papírokat. Öreg hiba volt! 6-7 hónap átfutási időre vállalták az ügyet Kanadában.

Nem fogom mentegetni magunkat, de a teljes igazsághoz hozzá tartozik az is, hogy meggyűlt a bajunk a kinti ügyintézéssel is. Kicsit sokáig tartott, mire Panka végre a kanadai születési anyakönyvi kivonatát megkapta, ami nélkül semmit nem lehetett intézni.

Decemberben hazajöttünk. Magyar papírja nem volt a gyereknek ekkor. Kanadai útlevéllel és kanadai születési anyakönyvi kivonattal rendelkezett csak. A legnagyobb aggodalmunk az volt, hogy mi lesz az egészségügyi ellátásával. Állandó parám, hogy mi lesz ha beteg lesz stbstb. pedig nem is volt eddig semmi baja. Még orvosnál sem jártunk a kötelező viziteken kívül. :o)

Tulajdonképpen egy helyben toporogtunk, mert magyar anyakönyvi kivonat nélkül nem tudtunk semmit intézni. A férjem kedves ismerőse javasolta, hogy indítsuk el itthon is a hazai anyakönyveztetést biztos ami biztos alapon. Február elején egy kis protekcióval elintéztük ezt a helyi okmányirodában.

Ahogy az előző bejegyzésemben már írtam, meg is érkezett azóta a magyar anyakönyvi kivonat. Örültünk beki, mert azt gondoltuk ezzel már könnyen intézkedhetünk tovább.

A következő lépés a lakcím bejelentés. Könnyen megy? Hmm, hát nem. Tegnap telefonon érdeklődtem lakcím bejelentés ügyben. Kiderült, hogy attól még, hogy van ez a papírunk, Panki nincs benne a rendszerben. Ki gondolta volna? Az illetékes okmányiroda szerint az anyakönyvi kivonat önmagában kevés ahhoz, hogy Pankit felvigyék a rendszerbe, szereznünk kellene igazolást a magyar állampolgárságról. Hogy micsoda? Ekkor már kezdett felmenni a pumpám. A gyerek anyakönyvezve van Magyarországon, ezt csak magyar állampolgároknak csinálják meg...minek igazoljam még ugyanazt mégegyszer?

Másik irányból próbálkozunk. Vajon mit mond egy másik okmányiroda? A férjem állandó lakcímével próbálkozunk második körben. Ééééés ők megcsinálják. Hihetetlen, nem igaz? Annyi macera van a dologban, hogy akkor én is átjelentkezek arra a címre a férjem szüleihez, de ennyi baj legyen. :o) Persze akkor örüljünk majd, ha már a kezünkben a Panki lakcímkártyája...ez még a jövő zenéje.

Aztán jön a folytatás persze, de erről majd később... :o)

Hogy pozitív dologról is beszámoljak. Nincs Pankának még TAJ kártyája, viszont a szükséges egeszségügyi ellátást megkapja. Van védőnőnk és háziorvosunk. Az alapellátás, mint védőoltás és vizit ingyenes.

Folyt köv.