Az első 3-4 hét borzalmasan nehéz volt. 24 órás "szolgálatban" voltunk Panka mellett. Viktor otthon volt velünk 3 hétig. Minden percünket lefoglalta a kis drágánk. Alig aludtunk, sokszor még azt is nehéz volt megszervezni, hogy mikor együnk. 

  Panka éjjel-nappal 2-3 óránként evett és alig aludt két evés között. Ezenkívül kínozta a hasfájás is szegényt. Ringattuk, tornáztattuk, masszíroztuk, hogy enyhüljön a fájdalom.  Éjszakánként sokszor oda kellett vennünk őt az ágyunkba, mert sehogy nem akart megnyugodni. Így viszont nem tudtunk aludni, mert féltünk, hogy ráfekszünk. Megpróbáltuk a mózeskosárral együtt betenni az ágyunkba, akkor meg nem fértünk el. Rengeteget sírt ebben az időszakban. Gripe Watert adtunk neki hasfájásra, ami nem sokat használt. Aztán egy Ovol nevű cseppet próbáltunk ki. Ezzel húztuk ki addig, amíg nem javult a helyzet. A hasfájás körülbelül 2-2.5 hónapos korában múlt el.

Először próbáltuk a hátán altatni, de pár hét múlva feladtuk. Nem tudott nyugodtan aludni  így,  sokszor felébredt. Azóta is hason alszik csak, amit a gyerekorvos nem is néz jó szemmel. De kit érdekel, ha úgy szeret aludni, akkor nem fogjuk kínozni szegényt.

3 naposan vittük először kontrollra. 3220g volt akkor a súlya, kicsit több mint 100g-ot (143g) veszített a születési súlyából. Legközelebb egy hét múlva voltunk vele az orvosnál, akkor  már 3650g volt.

Az egy hónapos kontrollon volt a csípőszűrés. Mindent rendben talált a doktornő. A súlya ekkor már 4650g, a hossza pedig 56cm volt.

Az első hónapban sokszor éreztem azt, hogy alkalmatlan vagyok a feladatra, bénának és bizonytalannak éreztem magam. Kétségbe voltam esve, hogy nem tudok ellátni egy kisbabát és egy háztartást egyedül. Viktor szerencsére mellettem állt és biztatott. Mindig azt mondta, hogy "nagyon jól csinálod".