Vajon mi a baj? Jön a fogacska? A frontok bántják? Apa hiányzik neki? Fogalmam sincs. Anya erős, türelmes és kitartó! Pedig jaj de nehéz néha...

Igen, rosszabb napjaink vannak. Apa hétfő óta odavan konferencián. Pankával kettecskén vagyunk.

Az első két nap nem is volt vészes. Többször (háromszor) kelt éjszaka enni, de a nappalok normálisak voltak. Az elmúlt két napon romlott a helyzet. Felborult az éjszakánk és a nappalunk is. Az esti lefekvés kitolódott 9 órára. A reggeli ébresztő pedig korábbra jött. Már 5 körül ébredt a kicsike. Éjjel háromszor evett, és kb 2 óránként felsírt. Nappal pedig hullámzó volt a kedve a lánynak. Egyik pillanatban kacagott, aztán elkezdett sírni. És nem akart aludni sem. Ma egész nap 1,5 órát aludt 3 részletben. Azt is úgy, hogy már majdnem elaludt a játszószőnyegen,  amikor becsempésztem az ágyába. Szinte csak a közelemben volt nyugodt. Főleg a karomban. Egy méter távol sem tudtam tőle menni. Persze semmi más nem is érdekelte csak anya.

Fáradt vagyok. Ez az alváshiány kikészít. És az a sok sírás...az merít ki a legjobban. Reggel már úgy éreztem nem tudok kimászni az ágyból. Pankát befektettem magam mellé, adtam neki játékot és fél szemmel aludtam tovább. Rendes volt, egy órát hagyta anyát pihenni. Közben dumált nekem és piszkálta a vállamat. :-)

Holnap jön haza a felmentősereg. Azt hiszem kiharcolok magamnak egy kis alvást. :-)

Kíváncsi vagyok, hogy visszakapjuk-e a nyugis Pankánkat hétvégére! Mert ha igen, akkor valószínűleg apahiánya van a csajszinak. És akkor nincs mit tenni, legközelebb mi is megyünk apával konferenciára...:-)