"A mese nem csak gyermekeknek való táplálék." (Gotthold Ephraim Lessing)
Panka baba imádja a mondókákat, verseket, és dalokat. Szívesen olvasunk neki fel meséket is, de egyelőre azokat mi jobban élvezzük. Úgy döntöttem össze is gyűjtöm itt a kedvenceket. Íme az első "kupac". :)
Gyerekek, gyerekek, szeretik a perecet.
Sósat, sósat, jó ropogósat.
Aki vesz, annak lesz, aki nem vesz, éhes lesz.
Dirmeg-dörmög a medve,
Nincsen neki jókedve.
Alhatnék, mert hideg van,
Jó lesz benn a barlangban.
Esik eső, jaj-jaj-jaj!
mindjárt itt a zivatar.
Tüzes villám cikázik,
Aki nem fut, megázik.
Hac, hac, katona
Kinek deres a lova,
Lám az enyém fekete,
A Tiszán is átmenne.
Egyszer volt egy kemence.
Belebújt a kis Bence.
Kormos volt a kemence,
fekete lett kis Bence.
Nézi, nézi mamája:
nem ismer a fiára!
Becsukta a kemencét,
jól elverte kis Bencét!
Lassan jár a csigabiga,
Táskájában eleség,
Várja otthon fia, lánya,
Csigabiga feleség.
Gyorsan jár a csigabiga,
Táskájában eleség,
Várja otthon fia, lánya,
Csigabiga feleség.
Egyszer egy hétpettyes katicabogárka,
Elindult megnézni mi van a világban,
Hívta a gyöngyvirág, hívta a vadrózsa,
Ide is meg oda is, bekukkant egy szóra.
Nagybajuszú cincérek sétálgatni mentek,
A tóparti szúnyogok kalapot emeltek,
Estére elszunnyadt katicabogárka,
Az éjjeli pillangó haza talicskázta.
Lóga lába, lóga, nincsen semmi dóga, mert ha dóga vóna, a lába nem lógna.
Zsipp-zsupp, kender zsupp, ha megázik, kidobjuk, zsupsz!"
Hinta-palinta, régi dunna, kiskatona, ugorj a Tiszába.
Töröm, töröm a mákot, sütök vele kalácsot.
Sétálunk, sétálunk, egy kis dombra lecsücsülünk, csüccs!
Bújj, bújj, zöld ág, zöld levelecske/Nyitva van az aranykapu, csak bújjatok rajta.
Hinta-palinta
Régi dunna
Kis katona
Ugorj a Tiszába, zsupsz!
Egy, -megérett a meggy.
Ketto, -csipkebokor vesszo.
Három, -Te vagy az én párom.
Négy, -biz' oda nem mégy.
Öt, -érik a tök.
Hat, -hasad a pad.
Hét, -dörög az ég.
Nyolc, -leszakadt a polc.
Kilenc, -kis Ferenc.
Tíz, -tiszta víz,
ha nem tiszta vidd vissza,
ott a szamár megissza!
Egy, kettő, három, négy,
te kis leány hová mégy?
Nem megyek én messzire,
csak a világ végire.
Én is pisze, te is pisze,
Gyere, pisze, vesszünk össze!
Kerekecske, dombocska,
Itt szalad a nyulacska.
Erre megyen, itt megáll,
Itt egy körutat csinál,
Ide bújik, ide be,
Kicsi gyermek keblibe.
Én elmentem a vásárba fél pénzzel
Tyúkot vettem a vásárba fél pénzzel
Tyúkom mondja kitrákoty
Kárikittyom édes tyúkom mégis van egy fél pénzem
Pál, Kata, Péter Jó reggelt!
Már odakünn a nap felkelt.
Szól a kakasunk, az a nagy tarajú,
Gyere ki a rétre kukurikú!
Ághegyen a csóka,
Arra ballag éppen
Csalavér, a róka,
Attól kér tanácsot,
Mit kellene tenni,
Hófehér galambbá
Hogy kellene lenni.
"Nincsen annál könnyebb -
Neveti a róka -
Fürödj meg a hóban,
Te fekete csóka!
Olyan fehér galamb
Lesz rögtön belőled,
Hogy magam sem tudom,
Mit higgyek felőled."
Nagyeszű rókának
Szót fogad a csóka,
Nagy vígan leugrik
Az ágról a hóba.
- Az orra hegye se
- Látszik ki belőle,
- Kérdi is a rókát,
- Mit hisz most felőle?
- "Azt hiszem, galamb vagy" -
- Csípte meg a róka,
- S csapott nagy ozsonnát
- Belőle a hóba.
- Róka csípte csóka,
- Csóka csípte róka -
- Így lett fehér galamb
- A csókai csóka.
- Ajaj, hol volt hol nem volt...
Volt egyszer egy iciri-piciri házacska.
Ott lakott egy iciri-piciri kis macska.
Volt annak két iciri-piciri kis ökre,
rákaptak egy iciri-piciri kis tökre.
Csizmát húz az iciri-piciri kis macska,
hová lett az iciri-piciri barmocska?
Bejárja az iciri-piciri kis erdőt,
s nem leli az iciri-piciri tekergőt.
Bejárja az iciri-piciri kaszálót,
s nem látja az iciri-piciri kószálót.
Rátalál egy iciri-piciri kis tökre,
bánatában iciri-picirit meglökte.
Felfordult az iciri-piciri tököcske,
benne a két iciri-piciri ökröcske.
Megörült két iciri-piciri ökrének:
Vége van az iciri-piciri mesének.
