Szerencsésnek érzem magam, mert viszonylag rövid és könnyű szülésem volt. Minden nagyon gyorsan történt. A legnagyobb meglepetés akkor ért, amikor közölték velem másnap délelőtt, hogy ha szeretném, délután haza is mehetünk.

Panka születése után még körülbelül egy órát megfigyelés alatt töltöttünk a szülőszobán. Együtt volt végre a kis család. Panka alig fél órával azután, hogy kibujt már ügyesen szopizott. Dajkálgattuk, gyönyörködtünk benne, fel sem fogtuk igazán, hogy itt van velünk a kis tündérkénk. Egy kétágyas szobába kerültünk ezután, ahol csak magunk voltunk aznap éjjel. Viktor hazament, hogy aludjon pár órát, én pedig kértem, hogy velem lehessen éjszaka Panka. Egy percet sem aludtam akkor éjjel, annyira kavarogtak az események még a fejemben, meg persze ott volt mellettem a bölcsőben a kislányom. Minden rezdülését figyeltem, és amikor ébren volt, kitartóan próbálkoztunk a szoptatással. Hajnali 4 órakor még a fürdetésre is elkísértem őt, kíváncsi voltam mindenre.

Másnap délelőtt a vizsgálatokon mindent rendben talált az doktornő. Viktor is megérkezett. Azt mondta az orvos, hogy talán már délután haza is mehetünk. Ennek nagyon örültem, mert közben kaptam egy szobatársat, akinek az egész pereputtya ott volt, egy perc nyugalom sem volt a szobában.

A szülés után pár órával már remekül éreztem magam. Sokkal nagyobb fájdalomra számítottam. Egyedül rendbe tudtam magam hozni, zuhanyoztam, öltözködtem. Az ülés kicsit kellemetlen volt.

Délután 3 óra körül már az utolsó vizsgálatra és a papírmunkára vártunk. 5 órakor pedig felöltözködtünk és elhagytuk a kórházat. Panka elég mókásan festett, szinte elveszett a ruháiban. Nagyon hideg volt odakint, -15fok. Kicsit aggódtunk, hogy megfázik az első útján.

Alig telt el 24 óra és már hármasban töltöttük otthon a vasárnap délutánt.