Tévedés ne essen, csak a blog költözik. :o) Ide. A régebbi bejegyzéseim folyamatosan kerülnek majd át amoda. A friss írásaimmal pedig várlak benneteket az új helyen! :o)

Igen, tudtuk ezt előre. Figyelmeztettek is bennünket és sejtettük is, hogy nem lesz egyszerű, ha külföldön születik a gyermekünk. Rengeteg utánajárás, idegbaj és hosszú-hosszú idő, mire minden rendeződik.

Alapvetően egy nyugodt ember vagyok, tudom azt, hogy mindennek megvan a maga rendje és ideje. DE elképesztő, hogy milyen nehéz magyar szülők gyermekének elintézni a magyar papírjait, ha nem itthon születik szegény. Arról fogok írni ebben a pár részes sorozatban, hogyan zajlott/zajlik ez nálunk.

A mai naptól Panki hivatalosan magyar állampolgár (is) lett.

Az elmúlt hónapban megint nagyon szűkszavú voltam, ami a blogot illeti. Ez idő alatt...

Itt vagyok. Élünk és virulunk. Csupa kaland az életünk. :o)))) Vegyük szépen sorba, hogy mi történt velünk mostanában!

Rohan az idő, talán még gyorsabban is mint Kanadában. :o) Egyszerűen nem érek ide soha. Pedig lenne mesélnivalóm. Nem is próbálom bepótolni az elmaradásomat. Inkább jövök most egy kis helyzetjelentéssel.

Alig több mint egy hete vagyunk itthon. Panki hihetetlen fejlődésen ment keresztül ez idő alatt. Beszédben és mozgásban is látok változásokat. A magyar levegő jót tesz neki. :o)

Menetrend szerint december 20-án délután 7 órakor indult a repülőnk. Most "csak" fél évnyi cuccot kellett összecsomagolnunk. :o) Igazából profi költözködőnek érezzük lassan magunkat. Egy hete pakoltam már a bőröndöket, mégis az utolsó pillanatig volt mit csinálni. Nem volt könnyű becsomagolni ismét az "életünket" pár táskába és elhagyni Kanadát. A taxi a ház előtt várt, amikor készen lettünk.

Vasárnapra esett Panki szülinapja. Nagy volt már a felfordulás nálunk, mert két nap múlva indultunk haza Magyarországra. Aznap nem pakoltunk, nem intézkedtünk, csak a kisasszony körül forgott minden. Ez volt az Ő Nagy napja, az első születésnapja.

Hetek óta nosztalgiázom, folyton az elmúlt egy év eseményeit elemezgetem. Elrepült gyorsan az idő, miközben egy pici lány kész hölgy lett. Sokmindent szeretnék mondani, de képtelen vagyok értelmes szavakkal kifejezni, hogy mit érzek, milyen volt ez az egy év, hogyan váltam anyává, milyen szülőnek lenni és mennyi boldogságot hozott Ő az életünkbe...álljon itt inkább egy rövid dalszöveg részlet.

Jó, hogy élsz,
Megadsz mindent,
És így teljes lett az életem,
Hisz létezel.

(Szekeres Adrienn: Kicsi szív)

Én nem féltem. Egyáltalán nem. Mert már láttam, amikor a Panni, a tengerimalac szült. Mamánál. Megmondom őszintén, hogy a tengerimalac igazi hős volt, mert minden segítség nélkül pottyantott vagy hatot pár perc alatt, ehhez képest mi igencsak megküzdöttünk a könnyűnek titulált szüléssel. Azért persze jó volt.

...kellene a gyerekhez, gyereknek. Igen, ma már így álltunk Apával a fennálló helyzethez. Panka sikít, visít egész áldott nap. Nem viccelek, hihetetlen hogy még van hangja egyáltalán. És így megy ez pontosan öt napja.

Mindig a fogzással jövök, tudom unalmas. De mit tegyek, ez jutott nekünk. Egyszerűen utálom.

Eddig csak az volt az érdekes, hogyan kell kicsi és szűk helyekre, vagy valami alá bebújni. Mostmár az olyan snassz. Felfele sokkal izgalmasabb az élet. :o) A kisasszony új akciója, hogy mindenre fel kell mászni. Illetve egyelőre csak kellene, de nem sok hiányzik hozzá, hogy önállóan garazdálkodjon a magasabb helyeken is. És lassan tényleg ott tartunk, hogy semmi sincs Pankától biztonságban.

Hetek óta szenvedünk már a fránya fogzás miatt. Illetve a gyerek szenved, mi apával csak nem alszunk (túl sokat). Az utóbbi pár napban még durvábbak lettek a tünetek. Panka éjjel-nappal nyűgös, folyik a nyála, nagyon piros a feneke és az arca, nyújtogatja a nyelvét, rágcsál, harap (ezt szoptatáskor nagyon tudom értékelni) stb. A szájába benézni képtelenség. Egyrészt veszélyes tekintettel a már meglévő fogakra, másrészt úgy összeszorítja az álkapcsát, hogy feszítővassal sem lehet kifeszíteni azt.

Már sokszor terveztem, hogy írok olyan bejegyzést, amelyben összegyűjtöm a kis hercegnő (aktuális) kedvenc dolgait, tevékenységeit. Ebből derül ki igazán, hogy milyen is ő. Igazi kis egyéniség a csajszi. :o)