Az elmúlt héten sem erőm, sem ihletem nem volt írni. Ki kellett volna tennem egy "betegség miatt zárva" táblát. Pankának és Apának szerencsére kutya baja. A "nagy beteg" jelenleg én vagyok.

Anya beteg
Régen fogott már le ennyire egy nyavalyás vírus. Több mint egy hete köhögök, sőt mondhatnám "ugatok", mint egy kutya. Az utóbbi két napban javult már a helyzet, de addig éjjelente csak 10 perceket szunyókáltam két köhögési roham között. A nappaliban alszom, hogy a család többi tagja tudjon tőlem aludni.  Egy kicsit taknyos is vagyok, de egyéb tünetem ezeken kívül nincs.

Apa pénteken átvette az irányítást, és ágynyugalomra ítélt, mert semmit nem javult az állapotom addig. Nagyon aranyos és figyelmes volt. Ellátta Pankit és engem is. Nem is emlékszem, mikor kaptam utoljára reggelit az ágyba. :o) És mikor fogok legközelebb? :o) Cserébe nagyon jó kislány voltam és igyekeztem szót fogadni. Olyannyira lelkes volt, hogy mindenféle gyógyteákat kotyvasztott nekem. Így ittam gyömbér teát, vöröshagyma teát, kakukkfű teát. Nyers fokhagymát etetett velem és rengeteg mézet. Ilyenkor áldom az eget, hogy az én gyomrom mindent bevesz. :o) Pénteken még szerzett nekem egy gyógynövényes köptetőt a gyógyszertárból, aminek hajfesték szaga van, de lehet az íze is olyan. Juj életemben nem éreztem még ilyen borzalmas ízt. De hősiesen ezt is beveszem minden nap. Ma már úgy érzem hatásos a szigorú kúra. Talán meggyógyulok. :o) És hol szereztem ilyen szuper férjet? Háááát...:o)

Így aludt el tegnap a hercegnőm. Ülésből előredőlt és már horpasztott is. :o)

Panki formában
Panka valamit érez a helyzetből, mert nem nyűglődik, szépen viselkedik. Na jó, az éjszakáink változatlanok, 2-3-szor felkel valamiért, de vissza is alszik gyorsan. Múlt héten pár napig éjjel 2-3 körül teljesen felébredt, és mutogatósat játszottunk a félhomályban, de mostanra talán ennek vége. Egyébként egy kis tünemény a csajszi, minden nagyon érdekli, mutogat és mondja, hogy "ez" vagy "az". Elmondjuk neki, hogy mit lát, aztán megyünk tovább. Dumál, táncol, integet, kacag, bújik és puszilgat minket. Olyan gyorsan mászik, hogy már alig érem utol és ha látja, hogy követem, leül, rámnéz és vigyorog, aztán megy tovább kétszer akkora sebességgel. Annyira imádom, ahogy csattog a kicsi keze a padlón! A kajálással nincs gond, szépen eszi a darabos ételt. A nyers zöldségeket viszont még óvatosan kell neki adnunk, mert nem tudja rendesen megemészteni. Enné már a mi kajánkat, de nincs még készen rá a pici gyomra. :o)