Amikor ideértünk Torontóba azt gondoltam, hogy pár nap és helyre is áll az életünk. Én kis naív. Azóta sem érem utol magam. Mielőtt folytatnám az utazásunk történetét, teszek egy kis kitérőt és mesélek Pankáról.

Majdnem két hete beköltöztünk, és még mindig ezer dolgom lenne ebben a pici lakásban. Panka sem partner ebben, szegénykém nagyon nyűgös és sírós éjjel-nappal. Hogy mi az oka? Nem tudom.

Talán megviselte az utazás, ami utólag jön ki rajta. Vagy a környezetváltozás. Még az időjárás is jelentősen megváltozott. A száraz, hűvös levegőjű Calgaryból átköltöztünk a párás, nagyon meleg Torontóba. És fogzik is a kis drágám. Éppen két fogacska dúródik kifele, egy-két nap és meg is lesznek.

Mindezt leszámítva szépen fejlődik a kicsi lány. Haladunk a hozzátáplálással. Pankának jobban ízlenek a főzelékek, mint a gyümölcsök. Naponta háromszor próbálkozunk szilárd kajával. Tízóraira és uzsonnára valamilyen gyümölcsöt kap, ebédre pedig főzeléket. Kóstolta már a húst és a sajtot is. Ízlett neki. Az ebédet teljesen ki is váltottuk a főzelékkel, a gyümölcsök mellé viszont kéri a tejcsit is. Naponta 6-7-szer szopizik még mindig.

Az éjszakáink teljesen felborultak, amióta itt vagyunk. Eszik éjjel is 3 óránként. Ez lehet a fogzás miatt is. Próbáltam csak nyugtatgatni, amikor éjjel felsír, de nem elég neki. Kéri a cicit, és csak attól nyugszik meg.

A mozgása egyre ügyesebb. Nem mászik még. Egyelőre gurul mindenfelé és próbál kúszni.

Sokat dumál, sikítozik, kiabál. A fogzás ellenére  is általában jó a kedve.

Most ennyit dióhéjban. Jövő héten már a hét hónapos beszámolóval jövök.