A szülés eddigi életem legfájdalmasabb és egyben legcsodálatosabb élménye volt. Valóban nagyon fájt, néha úgy éreztem nem bírom tovább. De amikor a kezembe adták a kislányomat, ahhoz fogható érzés talán nincs is a világon. Bármikor újra végigcsinálnám. 

 A doktornő méhszájtágító akciójának meg is lett az eredménye. December 17-én éjszaka már voltak erősebb fájásaim. 18-án délelőtt még egészen jól éreztem magam. A fájások elég gyakran jöttek, de nem tudtam eldönteni, hogy igaziak-e. Ahogy már korábban említettem nem könnyű megkülönböztetni az igazi fájást a jósló fájástól. Valójában a jóslók elmúlnak egy kis pihenéstől vagy meleg fürdőtől, a igazi fájás viszont felerősödik. Viszont délután már biztos voltam benne, hogy aznap megyünk szülni.

18-án délután 3 órakor Viktor még elment bevásárolni. Én már nem mertem vele elindulni. Azon izgultam, hogy időben visszaérjen. Rendszeres 4-5 perces erősödő fájásaim voltak már ekkor. Félóránként zuhanyoztam, próbáltam lefeküdni pihenni, de rosszabb lett csak a helyzet. Megpróbáltam összeszedni magamat, összepakolni a táskámat, hogy mire Viktor hazaér készen legyek, és indulhassunk rögtön.

Délután 5-kor már a kórházban voltunk. A betegfelvételnél látták, hogy már alig állok a lábamon, így gyorsan végeztünk. Megvizsgáltak, és közölték velem, hogy még csak 2 ujjnyi a tágulás. Kicsit korán jöttünk, még biztosan nem szülök. Viszont a fájások olyan erősek voltak az NST gép szerint, hogy nem mehettünk már haza sem. A vizsgálóban maradtam megfigyelés alatt.

Fél 7-kor már olyan fájdalmam volt, hogy morfiumot kaptam. Negyed 8-kor újra megvizsgáltak. Ekkor már 5-6cm volt a tágulás. Az orvos kissé meglepett arcot vágott, mert nagyon gyorsan tágult méhszáj. Átvittek szülőszobára.

A szülőszoba egy nagyon kellemes, otthonos, igényes és jól felszerelt hely volt. Kaptam két nővérkét, akik folyamatosan velem foglalkoztak. Figyelték Panka és az én állapotomat. Kipróbáltam a gumilabdás vajúdást, ami nagyon jó ha van aki segítsen. Amikor jött a fájás megtámaszkodtam az ágy szélében miközben a labdán ültem, és Viktor jó erősen nyomta a derekamat. Később a nővér ajánlotta a zuhanyzót is, mert a meleg víz enyhíti a fájdalmat. 9 óra előtt pár perccel elindultam a zuhanyzóba. Az fürdőszoba előterében miközben vetkőztem jött egy nagyon erős fájás, és éreztem, hogy ömlik a víz belőlem. Elfolyt a magzatvíz.

Ezután még durvábbak lettek a fájások. Felköltöztem a szülőágyra, ott kínlódtam tovább. A morfium hatása már csökkent, gondoltam kérek még fájdalomcsillapítót. A gázmaszkot ajánlották, amiből meg most sem tudom pontosan milyen gáz jött. Amikor fájásom volt, akkor tettem az arcomra és mélyeket lélegeztem.

A legnagyobb segítség a helyes légzés betartása volt. Borzasztó nehéz ekkora fájdalom közben arra koncentrálni, hogy mély levegőt vegyen az ember. Ez nálam nagyon bevált. Amikor jött a fájás arra koncentráltam, hogy mélyeket lélegezzek, aztán két fájás között pedig megpróbáltam pihenni. Ebben nagy segítségem volt Viktor, aki mindig mondta mit csináljak.

Este 10 óra 10 perc volt, amikor úgy éreztem tolnom kell. Megvizsgáltak, és kiderült teljesen ki van tágulva a méhszáj. Panka feje pedig már egészen lent volt ekkor. Szóltak az orvosnak, hogy jöjjön segíteni. Ezután pedig elkezdhettem nyomni. Gátmetszést nem csináltak. Olyan ügyesen segített nekem az orvos, hogy minimális szakadással megúsztam. 10 óra 41 perckor Panka baba kibújt.

Rögtön a hasamra tették őt, gyönyörű volt, egyszerűen tökéletes kisbaba. Az újdonsült apuka elvágta a köldökzsinórt, amiből én semmire nem emlékszem, mert a kis gyönyörűséggel voltam elfoglalva.

Panka baba 2010. december 18-án 22:41-kor született. Születési súlya 3363g, hossza 50.5cm volt.